|

Gáll József

Kiss Endre József

Földházi István

Donkó József

Telenkó Miklós

Dr. Hörcsik Richárd |
|
Ezért tettek nagyon sokat, akik a megemlékezésen aktívan is részt vettek,
elsőként Donkó József megnyitó szavai után Gáll József
tanár úr, Wass Albert: Ébredj magyar! című versének előadásával
Wass Albert: Ébredj magyar!
Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.
Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén! |
Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem! |
Kiss Endre József beszédét lélegzetvisszafojtva hallgattuk,
hiszen olyan dolgokról beszélt a hangszórók által felerősítve, amiről
gyermekkorunkba mi csak otthon, családi körben beszélhettünk, vagy ha
iskolában hallottunk róla, azok suttogó szavak voltak délután, amikor
már a többiek hazamentek és csak néhányan maradtunk ott. Az áldott
emlékű Bakos tanár úr – aki az 56-os tevékenysége miatt, a nagy tudása
és középiskolai tanári képesítése ellenére csak tanyasi iskolában
taníthatott – tanáraim közül egyedül ő vette a bátorságot, hogy délután
mást tanított, mint délelőtt…
Már lassan 20 éve, hogy a kommunizmus áldozatairól is lehet beszélni,
mégis, ilyenkor szinte ösztönösen körülnézünk, nincs-e a közelben besúgó…
Honfitársak! – szólította meg a jelenlévőket Kiss Endre József, a
Nagykönyvtár igazgatója…
A mai emléknapon azon a helyen gyűltünk össze, ahol Sárospatakon
megkezdődött a kommunizmus 1919-ben. Ide, a városháza kapujára
akasztották fel a vörös katonák egyik áldozatukat a 690-ből, a fiatal
Becker Andrást, pár nappal később pedig a szomszéd városban –
Sátoraljaújhely főterén - végezték ki Hriskó József pataki gazdálkodót.
Az volt a „bűnük”, hogy fellázadtak a lakosságot vérig provokáló, a
mindennapi életet ellehetetlenítő, értelmetlen diktatúra ellen és azért
kellett kiszenvedniük nagy nyilvánosság előtt, hogy a félelemkeltés
megszilárdítsa a vörös terror hatalmát. Többeket ugyanezért
bebörtönöztek. A teljes beszéd
itt olvasható>>>
A prózát vers követte Földházi István előadásában: György László: A
hét igen
Kihirdettetett már
a melldöngető hét igen
hát igen, van ilyen:
a nyalka ördögfalkát
nem riasztja semmi sem
sunyin-sandán teszi dolgát
sertepeltél, nem pihen
"Húzd meg, ereszd meg!"
tudja jól e bölcs receptet
vigye a csőcselék a keresztet
kérjen Isten bocsánatot
mossa le Ő a gyalázatot
mert úgyis miénk lesz
az ország, a hatalom és a dicsőség
harsogják dőrén-büszkén
báránybőrbe bújt ordasok
s diadalukra már isznak jó előre
|
azt hívén, övék lesz a medve bőre
de jól figyeljetek,
mert most én kérdezek
akár a mesében
sok-sok szegény legény nevében
Mondjátok
ki verte ki saját honfitársa fogát
mert az rühellte a lenini bibliát
s a bőrkabátos verőlegények
mitől voltak oly szorgosan serények
mi fán termett az az igazság
minek nevében éveket várt
egy kamasz, hogy felnőttként akasszák
|
Mondjátok
hogy tudtatok nyugodt szívvel aludni
félszáz éven át folyton hazudni
miért nincs merszetek a mocskos éveket
nyíltan vállalni vagy megtagadni
egy, legalább egy vétkes miért nem lép elő
aljas bűneiről számot adni?
Mégis, mit reméltek
hogy feledni lehet e sok miértet?
Tudjátok meg, ha nem tudnátok
van olyan bűn, ami el nem évül
és létezik olyan múlt
mi soha meg nem szépül
épp ezért, hiába vártok győzelemre
mert mind a hét igenre
kemény s dacos NEMET
süvölt majd, az igazra-jóra
megszenvedett magyar valóra friss
sem szeszélyes, sem bolondos április |
Telenkó Miklós atya három személyes kötődésű történettel járult
hozzá a megemlékezés hitelességéhez:
1947: A munkácsi püspököt
Romzsa Tódort
Sztálin és Hruscsov külön parancsára gyilkolták meg. Először egy
balesetet színleltek, majd a sérült püspököt a kórházban
méreginjekcióval ölték meg. Romzsa Tódor, a görög katolikus egyház
püspöke innen kb. 80 km-re halt meg. A kispataki kápolnában őrizzük
kézcsontját és miseruhájának egy darabját. S ami a személyes
vonatkozása, hogy a dédnagyapja itt volt Sárospatakon görög katolikus
pap. Van egy boldog életű ember, akit II. János Pál boldoggá avatott,
aki Sárospatakról származik, Ő személyesen a mi vértanúnk.
A másik személyes élményem, hogy édesapámnak az öccsét 56-ban fejbe
lőtték. Sorkatona volt Zalaegerszegen, és amikor kiküldték őket a
forradalmárok ellen felfegyverkezve, csak ennyit mondott: magyar,
magyarra nem lő. Odament a tiszt és azt mondta neki: - Nem? Telenkó
elvtárs! – és fejbe lőtte.
A harmadik személyes élményem szintén ide köt Sárospatakhoz, innen
talán 200 m-re született Kuklay Antal, akinek ezekben a percekben adják
át Budapesten a Hit Pajzsa díjat, ugyanis ebben az évben egy sárospataki
születésű ember kapja ezt az országos kitüntetést.
Tudjuk azt, hogy Tóni
Atya 56-tól 63-ig börtönben volt. Találkozott ott Bibó Istvánnal és
Göncz Árpáddal, majd arról számolt be, hogy a bezártság megerősítette
őket. A nehezebb az volt, amikor kijött és látta a lelki sivárságot…
Dolgozott Újhelyben a lemezgyárban, majd itt Sárospatakon egy
kerámiaműhelyben, és csak nagyon nehezen tudott ismét bekapcsolódni
később a sárospataki közéletbe és lelki életbe.
Két éve állították ezt az emléktáblát. Mikor látom, mindig azon
töprengem, hogy aki itt átlép, a bitófa alatt, vajon tudatosítja-e
magában, hogy sokszor, amikor a szellemet és a lelket megölik, akkor
ugyanúgy, az ember ezáltal lesz akasztottá. Arra figyeljünk nagyon, hogy
legyen személyes emlékezésünk! Minket is megérintett ennek a pokolnak a
szele, és kell, hogy legyen lelkünk és szellemünk, hogy ebből újra és
újra fel tudjunk állni. Romzsa Tódor, a nagybátyám, vagy éppen Kuklay
atya, éppen jó emlékeztető számomra és mindannyiunk számára.
A koszorúzást Dr.Hörcsik Richárd polgármester kezdte, aki a
sárospataki önkormányzat koszorúját helyezte el Becker Mihály
emléktáblájánál, majd a Vass Albert kör tagjai és ikervárosunk,
Sátoraljaúhely képviselői helyezték el koszorúikat. |
|