|

Stremeny Géza

Saláta László

Dr. Hörcsik Richárd |
|
Tulajdonképpen budapesti vagyok, de mielőtt hozzá kezdtem volna a relief
megalkotásához, voltam itt Sárospatakon egyszer-kétszer úgy, hogy jó
barátaimnál - akik akkoriban Patakon laktak - voltam látogatóban, a
hatvanas években. Így nekem meg volt a képem arról, hogy milyen is
Patak, nagyon megszerettem, és nagyon örültem, hogy ide visszajöhettem
ilyen úton-módon, hogy ezt a felkérést megkaptam.
Végül is, ha szigorúan vesszük, ez egy információs tábla. A minden
apróság rajta van, ami létezik a környéken. Csak ha úgy definiálnak
valamit, hogy információs tábla, nyilván arra gondolnak, hogy akkor föl
van írva, hogy ez jobbra, ez balra tehát egy ilyenre gondoltak. Úgyhogy
az első menetben, amikor meglátták, el is csodálkoztak, de rájöttek,
hogy végül is ezt akarták.
Az egyik kedvenc részem, megmondom őszintén, a közepén látható trónszék.
Na most ez a valóságban sose volt így. Az igaz, hogy akkor még a
sarokbástya, nem volt így visszaépítve, egy leomlott sarok volt. Én úgy
tudom, hogy nem a történelem vihara sodorta el, hanem valamilyen
földrengésnél omlott le.
Nekem borzasztóan tetszett akkoriban ez, hogy itt van egy csorbaság az
épületen és akkor abból már szépen kibontakozott a Lovagterem, az
úgynevezett trónszékkel együtt, ami egy átköltése a dolognak - ezt
nagyon nagy kedvvel csináltam. De ezen kívül van nagyon sok minden
rajta, ami kedves számomra, a felhők, a hegyek, a diákok, Kálmán bácsi,
és nem tudom, hogy felfedezték-e de például, hogy Petőfi Sándor is rajta
van.
Azt hiszem, hogy most azért nem sikerült ennél forgalmasabb, ám de
védett helyre rakni, mert nincs ilyen hely. Végül is azért hozták be,
hogy a fémgyűjtőknek nehogy áldozatául essen, és mint utóbb kiderült
nagy szerencséje volt a városnak, mert egyszerűen le lehetett a falról
akasztani, mint egy képet. Így utólag mondhatok egy-két imát, hogy erre
nem jöttek rá…
A Sárospataki Lokálpatrióták Egyesülete volt az – élükön Saláta
Lászlóval - akik felismerték, hogy a régi helyén ma már veszélynek
van kitéve a színesfém dombormű, és nem kis szervezőmunka, anyagi
ráfordítás és cipekedés árán, a város néhány cégének bevonásával
áthozták ebbe a frekventált helyen lévő, új épületbe…
Azt gondolom, hogy végül is most már látható, hogy elértük a célunkat.
Lehet, hogy sokaknak nem lesz ez olyan kedves, mert többen jelezték már
felém, hogy „ennek a műnek valahol mégis csak az utcán lenne a helye,
hogy mindenki láthassa”- amivel mi is egyet értünk, csak az a baj, hogy
az alkotáson olyan apró léptékű, kis jelenetek, történetek, portrék
vannak, hogy ezt mindenképpen közelről kell látni. Tehát hiába tennénk
föl valahová a városnak valamely olyan kültéri pontjára, ahol nem lehet
elérni, megrongálni, ott nem lehetne rendesen látni a sok-sok
szimbólumot, amely tulajdonképpen a város 800 éves történetét foglalja
magában.
Örülünk annak, hogy el tudtuk ide hozni, mindenesetre aki szeretné ezt
látni továbbra is lehetősége lesz rá, ezen felül a MÁV Állomás területén
ennek az alkotásnak egy méretű fotó másolatát el fogjuk készíteni, ott
is megtekinthető lesz. Oda lesz írva a szerző neve, illetve arra is
fogunk utalni, hogy hol található az alkotás pillanatnyilag, ha valaki
élőben is meg szeretné nézni. Itt méltó helye lesz, hiszen a Tourinform
Iroda működik itt, ha valaki jön Sárospatakra, a Várnegyedbe
mindenképpen ellátogat. Ha bejön ebbe az épületbe, akkor itt is
jelezzük, hogy hol található ez az alkotás, tehát azt gondolom, hogy itt
is nagyon sokan fogják majd látni.
Elsősorban a megóvása volt a célunk, köszönet mindazoknak, akik ebben
közreműködtek, az ÉMÁSZ-nak a Kommunális Szervezetnek, az Építőipari
Szövetkezetnek és még sorolhatnám azokat, akik ebben a munkában
segítettek nekünk. Mi csak pontot tettünk egy mondat végére, ami sajnos
elég hosszadalmas volt a bürokrácia útvesztői miatt.
Valóban művész, aki ezt a reliefet megalkotta, hiszen pár
négyzetméterben összefoglalta a város nevezetességeit, nem csak az
épített örökség, hanem a szellemi örökség képviselőit is megjelenítette
ezen az alkotáson – ismerte el a művész munkáját Dr.Hörcsik Richárd
polgármester…
Egy apró kis tábla, művészi alkotás, ami a város közel 800 éves
múltjáról ad egy nagyon rövid áttekintést. Nagyon fontos, hogy aki ezt a
táblát készítette, az ismerte Sárospatak történelmét és szereti is ezt a
várost. Úgy hiszem, hogy méltó helyre került, hiszen eredetileg az
állomás épületénél arra volt hivatva, hogy az ide érkező turistákat -
akik még 20 évvel ezelőtt leginkább vonattal érkeztek – tájékoztassa, és
kedvet csináljon, hogy milyen gazdag ez a város. Nos, az óta már a vonat
is alig jár, nemhogy a turisták jönnének a vonattal. Ezen kívül meg is
rongálták és ki volt téve annak, hogy netán eltűnik, hiszen fémből
készült.
Köszönhetően a lokálpatrióták figyelmességének, majdnem egy éves
közbenjárással sikerült méltó helyet találni neki, nem egyszer, nem
kétszer kerestük, hogy hol lehetne a legméltóbb helye az eredeti
céloknak megfelelően. Tudjuk, hogy az Újbástya épülete nem csak
rendezvénycentrum, hanem a közeljövőben az idelátogató turisták
információs központja lesz. Tehát ha van méltó hely, akkor ez az épület
az.
Ha jobban megnézik, akik szemben állnak ezzel a relieffel, jobb oldalán
ott van Újszászy Kálmán bácsi egy pohár borral a kezében, másik kezét
pedig egy bibliára teszi rá. Szokás volt a 80-90-es években, amíg meg
volt a feje - amíg el nem vitték - hogy mindig megsimogatták az
idelátogató turisták. Tehát hagyománnyá vált, hogy az ő fejét
megsimogatták és lehetett is látni, akik még visszaemlékeznek az eredeti
reliefre, hogy az átadás után már két évvel ki volt fényezve Kálmán
bácsi feje. Kálmán bácsi hozzá tartozott Patak múltjához, a nagy öregje
Sárospataknak, aki méltán kapott helyet ezen a reliefen Comenius, vagy
Rákóczi mellett. Aki idegeneket vezet itt az Újbástyában, remélem, hogy
elmondja ezt a kedves kis szokást és ők is majd meg fogják dörzsölni
Kálmán bácsi fejét, mondván, hogy majd vissza fognak térni Sárospatakra
valamikor.
Köszönetünket fejezzük
ki mindazok számára, akik részt vállaltak egyesületünk - a
Sárospataki Lokálpatrióták Egyesülete -
munkájában, amelynek
következtében a Stremeny Géza szobrászművész által készített dombormű
átkerült méltó helyére, az Újbástya Rendezvénycentrumba.
Köszönet a Kommunális
Szervezetnek, az Építő- és Szerelőipari Zrt-nek, az
ÉMÁSZ-nak, a Heitzmann és Kövér Cukrászatnak, Szalai
László vállalkozónak és az Újbástya Rendezvénycentrum
munkatársainak.
|
|