A Bodrog folyó két partján terül el ez az õsrégi város, amely már történelemelötti idõkben is lakott hely volt. Lehet, hogy a Bodrogról nyerte patak nevét. A Sáros szócskát pedig a Bodrog és Ronyva közt elterülõsáros vidék után kapta. Latin neve Potamopolis.
A hagyomány szerint Jaroszláv kievi fejedelem leánya, Agmunda királyné jegyajándékába kapta volna a várat s így a város királynéi város volt.
A város hamarosan igen jelentôs állomása lett a kereskedelemnek is, mert a Lengyelország felé irányuló forgalom a városon keresztül bonyolódott le. A tatárok pusztítása után olasz telepesek jöttek, 1254 után. Ekkor kezdôdött a szôlômûvelés, amely hamarosan világhírre tett szert. A feljegyzések szerint Patak vármegye is létezett.A város kialakulásában nagy szerepet töltött be a történelmi vára. A várat I. Endre építtette. Itt született II. Endre leánya Szent Erzsébet.V. Istvánnak is a kedvenc tartózkodási helye a vár, aki restauráltatta és 1262-ben ô építtette a vörös tornyát. 1390-ben Perényi Miklós kapta a királytól.

Sok viszály és harcok emlékeit ôrizte a vár idáig is. Zsigmond király Patakot szabad királyi várossá tette 1429-ben. 1435-ben a kincstár tulajdona, de Zsigmond késôbb Pálóczi György esztergomi érseknek adta zálogba.1460-ban Mátyás vásárjogot, Pálóczi pedig egyéb kiváltságokat adott a városnak.1526-ban Perényi Péter a birtokosa.

A mohácsi csatából alaposan kivették részüket a patakiak. 1575-ben nagy pestisjárvány pusztított Patakon, minek következtében lakói közül sokan eltávoztak. 1582-ben Dobó Ferenc birtokolta. 1584-ben Balassa Bálint esküvôje volt a várban Dobó Krisztinával. 1608-ban a kincstáré s innen került Lorántffy Mihály, majd 1614-ben annak leánya Lorántffy Zsuzsanna birtokába. Igy került a birtok a Rákóczi-családhoz. I. Rákóczi György nagyon kedvelte Patakot.
Alatta kezdôdött a híres pataki fôiskola elsô fénykora. Rákóczi lôpor- és ágyúgyárakat is létesített Patakon. Itt ajánlották fel neki az erdélyi fejedelemséget. Fiai itt jártak iskolába.
I. Rákóczi Ferenc. 1670-ben átadta a várat Spork János császári tábornoknak. 1683-ban Thököly Imre foglalta el a várat a császáriaktól.
A jezsuiták ezidôben menekültek el innen és Thököly visszaadta a pataki iskolát, a reformátusoknak.
A templomot is visszakapták. 1685-ben azomban ismét a császáriak foglalták el Schultz tábornokkal. Ekkor tértek vissza a jezsuiták is, akik Klobusitzky alispántól 1686 okt. 5-én a templomot is visszakapták.
A reformátusok csak 1687-ben adtak engedélyt új templom építésére. Ebben az esztendôben ismét elvették tôlük a fôiskolát. 1697-ben lázadás tört ki, elkergették a császáriakat, de azok ismét visszatértek és alapos bosszút álltak a várnépén. I. Lipót 1702-ben megparancsolta, hogy a pataki vár erôdítményeit robbantsák fel, a hadifelszereléseket Kassára szállíttatta, hogy végetvessen a lázadásoknak.
A kurucok 1703-ban lerohanták a várat és azt be is vették. Ekkor kapták vissza a reformátusok iskolájukat és templomukat. 1708 dec. 18-án
fejezték le az áruló Bezerédi Imre brigadérost és sógorát, Bottka Ædámot. 1711-ben ismét a kincstáré a vár és az uradalom. 1720-ban Trautschon herceg vette meg a kincstártól 200.000 ft-ért. 1766-ban azonban ismét a kincstár tulajdona.

Sárospatakon a régi idôkben is számtalan iparos élt, virágzó cégekrôl találunk feljegyzéseket. A földmûvelés és a szôlômûvelés sok embernek
adott kenyeret már abban az idôben is. Az 1622-ben pusztító pestis alaposan irtotta a lakosságot, aminek kihatása a késôbbi esztendôkben is érezhetôvé vált. A vár múzeális értékû és a benne felhalmozott tömérdek régi fegyver és az egyiptomi népek harci eszközei növelik a vár jelentôségét.

A vár akkori urai nagy ünnepséget rendeztek Rákóczi fejedelem hamvainak hazahozatalakor és születése 250 éves évfordulóján.

Sárospatak az 1711-es esztendôtôl egészen 1919-ig terjedô idôben nagy fejlôdésen ment keresztül, de a világháború utáni idôk egészen napjainkig ugyancsak sok fejlôdést hoztak. Ezen idô alatt több ipari vállalkozás és gyáralapítás történt a városban. Már 1809-ben gyógyszertára is volt. 1831-ben az országos nagy kolerajárvány Patakot sem kímélte, nagyon sok áldozatott szedett. A fôiskola egyik nagyhírû tanára, Kézy Mózes is a járvány áldozata lett.

1847-ben Széchenyi István látogatta meg Patakot. 1847-ben István fôherceg és ugyanezen esztendô julius 9-én Petôfi Sándor látogatot ide elôször. 1855-ben pedig Arany János tisztelte meg jelenlétével a várost.

A szabadság szele ide is eljutott, 1848 március 18.-án a fôiskola ifjúsága fáklyás menetben zeneszóval ment tanárai elébe. Nemsokára azután a zászlók alá sereglett az ifjúság és a pataki 9. zászlóalj majdnem kizárólag pataki diákokból állt. A szabadságharcot leverték és utána az orosz szállta meg az egész megyét. A felszabadulás után is még sok viszontagságon ment keresztül a város. 1914-ben a világháború hívta hadba katonaköteles férfiait, akik közül számosan a csatamezôn haltak hôsi halált.

A reformátusoknak Perényi Péter korában keletkezett a templomuk, mikor a meglévô katolikus templomot állították az új hit szolgálatába.
Báthory Zsófia korában üldöztetésének voltak kitéve, templomukat elvették. I.Rákóczi György, majd neje Lorántffy Zsuzsanna is nagy támogatói voltak a református egyháznak. Csak 1669-ben egyeztek meg, melynek értelmében az egyház és iskola lefoglalt javait visszaadták és még
kárpótlást is kaptak. Thököly halála után ismét rossz helyzetbe került a református egyház. 1714-ben királyi engedéllyel Sárospatakot artikuláris helynek nyilvánították, ahol a templom és iskola szabad használata meg volt engedve a reformátusoknak. Ebben az esztendôben egy kis
fatemplomot építettek, melynek helyén áll a mai templom. 1726-ban nagyobb fatemplomot emeltek. 1781 tavaszán épült fel kôtemploma.
A görög katolikus egyház megalakulásáról pontos feljegyzések nincsenek, annyi tény, hogy 1713-ban már létezett. Temploma 1796-ban épült.
Az izraeliták hitközsége 150 esztendôvel ezelôtt keletkezett. Elsô zsinagógájuk leégett 143 évvel ezelôtt, újabb templomuk pedig 1895-ben épült.