Kovácsné Géczi Julianna
Lipisné Zsóka |
|
A továbbképző
táborunk az idén egy olyan témakör köré épült, ami a régi, elfeledett
mesterségekről szól, ezeket igyekeztünk feleleveníteni. Ma már tudjuk,
hogy ezek között van olyan is, amit ma már nem használunk, ma már nem
szokás – pl. szappant készíteni - de visszajön a kultusza
valamilyenfajta kézműves formában, pl. illatos szappanok készítése
különböző növényekkel, csokoládéval stb.
A Kispataki Alkotóházban szappant főztünk, ennek az alapjait
tanultuk meg. Utána különböző, más technikákat is igyekeztünk bemutatni.
A legérdekesebbek közé tartozott a lószőrfonás, ez is egy régi
mesterség, manapság már nagyon kevesen művelik.
A tábori program keretében az agyagozást, a fazekas hagyományainkat
őriztük, a jelen táborunk alatt sütőedényeket, főzőedényeket is
készítünk. A program ideje alatt a gyerekek is megtanulhatták,
fejleszthették tudásukat a korongozásban, formázásban. Felelevenítettük
a hálófonást, halászatot is.
Sárospatakon valamikor téglagyár működött, amely 1918-ban épült; tudtuk
meg egy előadásból, amit Vámosi Kata tartott. A téglagyár csak nyugdíjas
kort élt meg, már lebontották. Próbáltunk mi is téglát készíteni, amire
jeleket raktunk - ez valamikor házak alapzatát ékesítette. Mindenki
elkészítette a maga jelét, hogy a jelképrendszerben is mozogjunk egy
kicsit. Pecséteket is készítettünk, amit a szappanfőzésénél fel tudtunk
használni. A maga szappanjába így mindenki bele tudta nyomni a
pecsétjét.
A hálófonás esetében a technikát fogjuk megtanulni, hogy hogyan
készítették. F. Tóth Balázs előadásában megismerkedtünk azzal, hogy ez
milyen megélhetést adott a Bodrogközben az embereknek, milyen módon
halásztak a vizek mentén, valamint milyen eszközöket használtak hozzá.
Mindehhez szükségünk van a hálókötőtűre is. Sajnos kevés volt az idő
arra, hogy jobban belemélyüljünk…
Volt egy vetített előadásunk tegnap este, ami a kocsikészítés, a
hintókészítés fázisait mutatta be. Ma már nagyon kevesen, maximum
felújítás szintjén dolgoznak ezzel. Új kocsi nagyon kevés tud születni a
mai viszonyok között. Nyilván nem ezzel közlekedünk, de azért talán
kultuszát éli majd a nagy városokban és olyan helyeken, ahol ezt
megengedhetik maguknak. Ennek keretében különböző szakszavakat
hallhattak a táborlakók, ill. olyan mesterségeket, mint pl. a bognár
vagy a bodnár. Manapság nem használunk ilyen szavakat, mert ma már nem
élnek ezek a mesterségek.
Ennek jegyében telt a táborunk és ehhez néha társítottunk egy kis
hagyományos ételkészítést, mint a slambuc és a kürtös kalács, ugyanakkor
egy hirtelen ötlet alapján a lekvár főzést is bemutattuk, mivel ennek
éppen most van az ideje. A résztvevők egy kis saját főzésű lekvárt haza
tudtak vinni emlékül a táborunk idejéből.
Látogatást tettünk a mézeskalácsosnál, hogy megismerjék a
kalácsformákat, a magát a mesterséget, hiszen városunkban ennek jeles
képviselője van Veres Sándorné személyében, éppen Kispatakon.
Elfeledett mesterségek életben tartóit sikerült felkutatni és bemutatni
az idén, amit a tábor résztvevői nagy érdeklődéssel fogadtak.
A lószőrékszer készítés mesterségét Lipisné Zsóka mutatta be, aki
Mendéről érkezett. (Mende egy Budapesttől 30 km-re lévő település.)
Erről a régi mesterségről őt kérdeztük…
A lószőrékszer készítésnek van az egyik legmélyebb gyökere a kézműves
ágak között. Időszámítás előtt az 5. századból van emlékünk, hogy a
lófarok szőrét fölhasználták, igaz nem ékszer gyanánt, hanem seb
varrására. Kínában egy város közelében ásatásokat végeztek, ahol
mumifikálódott tetemeket találtak. A sivatagban 2 műtött emberi tetemet
is találtak, az egyiknek a nyakán volt a műtét nyoma, a másiknak a
mellén, amelyet egy lószőrrel varrtak össze. A többi időszakból nem
igazán van tárgyi emlékünk, hogy mire használták a lószőrt. A 19. század
második feléből származó töredéket ismerünk, valószínű, hogy ásatáskor
került elő, mert mindössze egy arasznyi darabot fotóztak le fonatsodrat
formájában. Ez utalhat arra, hogy hajat kötöttek vele föl, tehát
praktikus célja volt, vagy pedig valami kultikus célból készítették.
Én a honfoglalás koráig szoktam visszamenni, amikor a jurta vázára a
borítót lószőrkötéllel kötözték oda, lehetőleg alul, mert itt jutottak
be a jurtába a csúszó mászó bogarak, kígyók, békák, siklók. A
lószőrkötél szúrt, ezért ezzel tudták az állatokat elijeszteni.
A pásztorművészetek közé is besorolhatjuk: a pásztor ember óraláncot
készített, tűtartót, jegyajándékot. A tűtartó úgy működött, hogy két
lúdtollat lehetett egymásba tolni. Magát a lúdtollat bekötötték
lószőrrel és megkörítették karikákkal, karikákból készült lánccal. Igény
szerint földíszítették, amit fel lehetett akasztani a falra. A lúdtollba
beletöltötték, mivel vatta nem volt, és a fának a puha belső részét
beletömködték, majd abba szúrták bele a tűt és így össze tudták csukni.
Fel lehetett tenni a falra, tehát praktikus is volt, ugyanakkor dísz is.
De létezett olyan jegygyűrű is, amibe szöveges beírást helyeztek el. Egy
francia hadifogoly munkája is erre utal. Eljegyzési gyűrűt készített,
mert a szívmotívumok és minden jel arra utal, hogy ezt valakinek
szánták.
Ezzel a műfajjal akkor kerültem kapcsoltba, amikor az első gyerekemmel
GYES-en voltam. Ekkor elkezdtem kötni, varrni, hímezni, szőni, makramét
készítettem és mindig azok a munkák fogtak meg, amikre nem a tömeges
gyártás a jellemző. 1989-ben a lányaimmal sétáltunk augusztus 20-án a
várba és akkor a lányom figyelt föl rá, hogy ez milyen érdekes dolog.
Messziről - mint bármelyik laikus - damilnak néztem, mondtam, hogy nem
kéne minden damilra odafigyelni, vagy műanyagra. Akkor mondta a hölgy,
hogy ez nem damil, hanem lószőr. Mondtam, ha megfogom, elhiszem. Akkor
„fogtam padlót” és elhatároztuk, hogy megtanuljuk. 1990-ben elmentünk
Nagykákára Bodrogi Sándorhoz, ő támogatja ezt az egész műfajt
Magyarországon, ezt a majdnem elveszett népművészeti ágat, és tőle egy
hét alatt az alapokat sikerült elsajátítani, ami után már saját ötlet
alapján dolgozunk.
Julika talált meg és ő kért, hogy jöjjek el Sárospatakra és próbáljuk
meg a 3 alaptechnikát megtanulni. Igyekeztünk is kisebb-nagyobb
sikerrel, mert ez elég türelempróbáló és a szemet is nagyon igénybe
veszi.
|
|